nyest

Nem tudom, valahogy már a blog fogalma kimerül nálam a tumblr-nél.Szóval itt leledzem pár sorban:

http://ecza.tumblr.com/

Depersze folyt.köv.

 Ma lesz az a nap, amikor a család apai ágáról is nézve kurvasokan leszünk, sok szigeti és sok hantosi, csak velük az a gond, hogy érdekből érdeklik mi van veled - amúgy. Árnyalatnyi példa erre keresztanyám lánya, aki pénzügyi tanácsadó és jó múltkoriban felhív (gondolom a számom nagymamámtól szerezte meg) hogy hol lehet nyers gyémántot venni. Erre nekem miért kell tudnom a választ, nem értem, semmilyen szinten nem mozgat a drágakő, úgyhogy egy percet sem beszélgettünk végig.

Flancos muri lesz, egy olyan valakim házasodik akivel talán a saját keresztelőmön találkoztam közvetve, 23 éve. Tehát sanszom nincs rá emlékezni, de meghívott és mamámmal megvitattuk, hogy ezt most muszáj végig csinálni. Fejenként is pénzbe kerül, nem hogy még a nászajándékon gondolkodjak, amire persze kaptuk az itinert, hogy a kátayba vegyünk bármit, mert azt akarnak. Csak azértsem, hogy jut ilyen eszükbe, nem is értem. Hülye egy család ez, unokatesóilag jó, de attól távolabbiak felőlem fejre is állhatnak.

Nagymamámmal beszélgettem jó múltkor, végszóra olyat benyögött nekem, hogy visítottam a kávém fölött: A sovány lányok vagy sóherek, vagy betegek.

Végem volt, most kivasalom a 300 forintos ingem és kivaxolom a 3500 forintos csizmám. Aztán majd a dejólnézelki reakcióra benyögök egy végösszeget, így is lehet, nem csak puccos kosztümben vonaglani.

Most, hogy kiestem a ritmusból, már ami a wired kommunikáció formáit illeti, rájöttem, hogy ez hiányzott: Üllni a parton és nem arra gondolni, mi lesz holnap, hanem hogy ilyen csendes vízben harcosabbak a rákok.

Blogolni kéne sokmindenről, van miről, Madonna koncerten át a 10 napos török nyaralásig, de valahogy olyan emlékek ezek, amiket ha vissza is tudnék írni, magaménak érezni még jobb. Arra meg ügyelek ilyenkor is, hogy a megosztott információ legalább annyira legyen érdekes vagy különleges, mint amennyit nekem jelent-ett.

Annyi biztos, hogy nem december 31.én van újév, mindenkinek a szeptember eleje, első pár napja, vagy ami éppen hétfőre esik, jelenti azt hogy újra iskola, munkahelyi malom, stb. Na ez az igazi újév.

Aklimatizálódok, közben arra a két emberre gondolok, akiket törökbe hagytam. Nem arra gondolok, hogy hiányoznak, csak többet kellett volna velük beszélnem. Mondjuk úgy nehéz, hogy nagyjából semmilyen nyelven nem beszélnek, ha el is kezdték angolul, folytatták németül, amiket nem tudtak (szavakat) pótolták orosszal. De alapvetően kedvesek, és ha hajlandó valaki pár szót megtanulni, a tenyerükön hordoznak.

Visszamennék már most, annyira más volt kint.

 Hogy engem mennyire nem érdekel a Sziget fesztivál. Azt el nem tudom mondani.

Nos, van ez is az is. Unokatesóm nagyon felspilázott (ha van ilyen szó arra hogy húzzák az agyad), végül nem volt semmilyen próbamunka, de erről nem ő tehet, ő megtette a dolgokat, írtam a srácnak hogy küldjön mailbe, ha már személyesen nem is kell besegíteni, de választ semmire nem kaptam, se levélre, se telefonra. Tehát skip.

De örültem hogy pár - méghozzá régi - haver felköszöntött, sőt még ajándékot is kaptam a világ másik végéből, pedig arra aztán végképp nem számítottam. Szóval ez jólesett.

Most csak szétreped a fejem, de az mára elég is.

Technikai dolgokban mostanában nem járok túl jól, az mp3am 3.szervízét járta, de ennek is ugyanaz a baja, fagy, most pedig hogy felraktam hogy eladom, még mielőtt összekarcolom, kezd javulni. Hülye ez.